Egy régi történet üzenete a 7. évfolyamos diákok szolgálata nyomán
Advent idején különös várakozásba burkolózik a lelkünk. Várunk a fényre, az ajándékokra, az ünnep hangulatára, családi együttlétekre. Vágyunk boldogságra, lelki békére, szeretetre. S az ünnepi készülődés lendületében figyelmünk el-elterelődik a lényegről: az Isten Fiának érkezéséről. Mert az Ő érkezése nem látványos, minden külsőségektől mentes, csendes, szelíd. Csak az veszi észre, aki figyel. Nemcsak a szemével, hanem a szívével…
Tolsztoj meséje újra és újra elénk tárja a karácsony igazi lényegét. Üzenete ma is aktuális. Az idős, magányos suszter a karácsonyi történetet olvasva meghallja az Úr hangját, ígéretet kap, hogy Jézus eljön hozzá. Panov apó miközben vár, mindenféle megvetett, szegény, nehéz sorsú emberen segít. A nap lenyugszik, mindenki a családja körében ünnepel, ő pedig csendes magányában könnyekre fakad: az Úr nem váltotta be ígéretét… aztán egyszerre csak felderül az öregember arca. Hirtelen ráeszmél, hogy Jézus különös módon látogatta meg… az utcaseprő, a szegény asszony, s a koldus képében…
Kamasz diákokkal már nem olyan könnyű színdarabot előadni. A próbák sokszor nehézkesek voltak, de az előadás idején mindenki igyekezett a lehető legjobban szerepelni.
Az Úr asztala körül táncoló angyalsereg, a cipészműhelyben dolgozgató öreg suszter, az ünneplő tömegből kihallatszó párbeszédek, a megelevenedő bibliai szereplők, az énekek, s az „égből” hangzó szózat: „Éheztem és ennem adtál…” mind-mind segítettek átélni a várakozás feszültségét és a beteljesülés örömét.
Mi magunk is részesei lehettünk a történetnek. Az egyik diák Így fogalmazta meg az előadással kapcsolatos gondolatait:
„Nagyon tetszett az előadás, mert érdekes és tanulságos volt, és igazán átéltem a szerepemet. Nagyon jó volt a hangulata. Tetszettek a dalok, valamelyiket még most is szoktam dudorászni, énekelni. A szüleim nagyon meghatódtak. Tanultam is belőle: tudom, hogy Isten mindig mellettem áll, ha egyedül vagyok. Köszönöm tanáraimnak, hogy ennyit törődtek velünk és ennyi erőfeszítést tettek a darab betanításába!” (Gazsó Regina)
Végül álljon itt egy szülői vallomás egy 7. évfolyamos édesanya (Vargáné Omrai Zsuzsanna) tollából:
„A 7. évfolyam családi vasárnapja Panov apó történetével igazi ráhangolódás volt a közeledő ünnepre. Szülőként jó volt látni ifjaink lelkes bizonyságtételét. A lányok körtánca, az énekek és a színdarab együttes hatása kellemes érzéssel töltötte el a szívünket. Azt gondolom, hogy ahogyan előadták a történetet egy kicsit talán át is érezték a szereplők szükségeit és azt hogy azok miként kerültek betöltésre egy krisztusi szeretetet gyakorló apóka által. Adja az Úr, hogy ha a mi fiaink és lányaink kikerülve az életbe hasonló szükségeket látnak, akkor ugyanilyen irgalmat tudjanak gyakorolni mások iránt.
Köszönjük az élményt a gyerekeknek és a felkészítő tanároknak egyaránt! Kívánok mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt!” Talán mi is megértjük egyszer, hogyan tudjuk Jézust befogadni. Amikor a csendben meghalljuk a hangját, s miközben végezzük a tennivalóinkat, ő észrevétlenül betér a szívünkbe. Békével, boldogsággal, megelégedettséggel tölt el.
Minden vágyunk, hogy gyermekeink megértsék a karácsony üzenetét: hogy Krisztust várókká és Krisztust befogadókká váljanak.
Révész Éva, W.Nagy Péter
a 7. évfolyamos diákok osztályfőnökei
Related Projects
