Megszomorodott szívvel osztjuk meg mély fájdalmunkat, hogy Hargitai Csilla tanárnő kollégánk hazatért Mennyei Atyánkhoz.
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Áldott emléke örökké él szívünkben!
Hargitai Csilla (1969.07.02. – 2023.04.18)
„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.” (2Tim 1,9)
Ki volt ő? Mennyei Atyánk megváltott gyermeke! Csilla biológia-kémia szakos tanárként került intézményünkbe! Mindig fontos volt számára diákjai előrehaladása, hogy minél inkább segítse őket a fejlődés útján. Ezért a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán tanító szakon is szerzett diplomát. Legfontosabb szolgálatának az evangélium hirdetését tekintette hivatásában is!
Egy adventi első vasárnapi istentiszteleten ismertük meg őt. Szinte azonnal megtalálta a helyét a szolgálatban. A Veresegyházi Református Gyülekezetben tett hitvallást, konfirmált. Először gyülekezeti tagként, majd hamar a kórus oszlopos tagjává vált és bekapcsolódott a gyermekistentiszteleti szolgálatba, gyermektáborok szervezésébe, vezetésébe. 2009 szeptemberétől tantestületünk tagja a Kálvin Téri Református Általános Iskolában. Egyszer így nyilatkozott: „…azt érzem, hogy a Mennyei Atya biztos kézzel vezetett idáig és hálás vagyok Neki, hogy az akaratát nyitott szívvel tudtam fogadni. Az iskola a mindennapjaim nélkülözhetetlen része. Úgy érzem, hogy ezen a téren igazán kiteljesedik az életem. A hit, a család és a munka hármassága tölt be űr nélkül.”
Aktív részes lett az intézményi életnek. Nem csupán a nevelő-oktató munkában vállalt felelősségteljes szerepet, hanem intézményvezető-helyettesként, osztályfőnökként az Igazgató Tanács tagjaként is mindig imádságos szeretettel képviselte a szeretet ügyét. Versenyek szervezésében, lebonyolításában, szakmai napok bemutató óráin mindig örömmel tevékenykedett, sosem felejtett el az óráin a teremtett világ szépségéről és az Isten szeretetéről bizonyságot tenni. Nagy szakmai hozzáértéssel terelgette kollégáit az iskola falain belül munkaközösségvezetőként is. Munkamorálja, türelme, szeretete és alázata példa volt mindannyiunk számára. Komoly felelősséget tanúsított a közösségért, az intézmény lelki életéért, hittel, személyes példaadással dolgozott a keresztyén értékrend erősítésén. Mindig tudott hálás lenni!
Meggyőződéssel vallotta, hogy az intézményi nevelő-oktató munkában elengedhetetlen a hivatástudat, a szolgálatkészség. Nagy gondot fordított a diákjaival való kapcsolatok építésére, melyet a bizalom, az őszinteség és a testvériség jellemzett.
„…Isten áldását kérem mindazok életére és munkájára, akikkel a „munkahelyemen” és a gyülekezetünkben együtt élek, lélegzek, érzek, legyen ez csöpp kisgyermek vagy felnőtt.”
Elkötelezett volt mindhalálig szolgálata, hívatása iránt. Utolsó erejével is tanított, nevelt.
Krisztusnak átadott élete, szolgálata példa közösségünk előtt. Egész életét az Úr gondviselő kegyelmére bízta, családját, munkáját, és a rá bízott testvéreket egyaránt. „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Napjára.” (Fil 1,6)
Hittel valljuk Máté evangéliuma 5. rész 8. versét
„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.”
