Az Isteni gondoskodás az ember kezébe adta e világ őrzését. Ismereteink sokirányú gyarapodása révén, így még inkább meg tudunk felelni Földünk, teremtett világunk ránk háruló felelős megőrzésének. Az elkövetkező generációk élete a mi gyermekeink környezettudatos szemléletformálásában csírázik, akár az elvetett mag. Közös feladatunk ennek a magnak jó földet teremteni!
Hagyományos Földnapunkat a gyermekekben meglévő kíváncsiságra építettük, melyen megvalósult az egészséges életmódra nevelés, a természethez való visszafordulás, a körfolyamatok szoros összefüggéseinek megértése gyakorlati feladatok megoldása során. Kitűzött célunk, a tanulók szerteágazó tájékozottságának élő, használható tudássá segítése sikeresen megvalósult ezen a gyönyörű madár-csicsergős délutánon, mely nem jöhetett volna létre a környezetismeret, természettudományos, technika, kémia, fizika, földrajz és biológia tanáraink, vagy épp a szülők, nagyszülők, nagytestvérek átadott ismeretei nélkül.
Az Öreg-tó, mint már annyiszor, elégedetten visszhangozta gyermekeink kacaját, s kisimult hullámain a tavaszi napsugarak együtt kergetőztek a vadul cikázó gondolatokkal.
Mi lehet a megoldás?
Hová helyezzem ezt a szemetet, melyik kukába? Mire jó a komposztálás? Milyen madár lehet a képen? Milyen megújuló energiaforrást használhatok fűtésre? Miért növekedik a vízhiány? Mit tehetek én?
Mindannyiunk eredményes munkájaként vitték sikerre e napot helyes válaszaikkal ifjaink, játékos feladatmegoldásaik közepette.
A FÖLDNAP zárásaként virágokat ültettünk: csupa-csupa rózsaszínűt, szív alakban.
Ott volt köztünk szeretett tanárunk, munkatársunk is, aki már Teremtő Atyánk kertjében öntözi virágait, ülteti a magoncokat. (Biztosan mosolygott a szorgos kezek láttán.)
Ezen a napon sok kis magocskát sikerült elültetni gyermekeinkben a virágokkal együtt. A növényeknek napfényre, vízre, jó talajra van szüksége, de az emberi szívekbe ültetett magnak az imádságra és az igére is.
Természettudományi Munkaközösség
